Miért ennyi a könyvelési díj?

Van egy közkézen forgó történet, amit sok iparos és szolgáltató ismer — mi, könyvelők is magunkra ismerünk benne. Érdemes végigolvasni.

Ha egy munkáért fizet — különösen szakmunkáért —, nem csak a felhasznált anyagot fizeti meg, hanem a tudást, a tapasztalatot, a tanulóéveket, az eszközöket, a képzéseket, a munkaidőt, a pontosságot, a profizmust, a tanácsokat és a segítséget, az áldozatokat, a biztonságot, az adókat, a rezsit, a bürokráciát — és nem utolsósorban a saját lelki nyugalmát.

Senki sem tudja megítélni más munkáját pusztán az ár alapján. A tényleges költséget csak az látja, aki ismeri, mi minden kell egy adott munka elvégzéséhez.

A történet nem tőlünk származik — régóta terjed a szakmák világában —, de minden sora igaz a könyvelésre is.

Nem a kalapácsütést fizeti meg

Ha komoly a baj, senki sem úgy kérdezi az ismerőseit: „tudtok egy olcsó orvost?" — hanem úgy: „tudtok egy jó orvost?". És az olcsó autótól sem várja senki a legújabb prémiummodell tudását. A könyvelésben ugyanez a helyzet: aki irodát tart fenn, munkaidőben elérhető, modern szoftverekre és folyamatos képzésre költ, bejelentett munkatársakkal dolgozik, és felelősséget vállal a munkájáért — az nem kerülhet annyiba, mint aki „majd a programra bízza".

Mit látunk, amikor átveszünk egy „olcsón vitt” könyvelést?

• Negatív pénztáregyenleg: a könyvelés szerint a cégnek mínusz több millió forintja van — egy láthatatlan pénzkazettában.
• Nem egyező nyilvántartások: a tárgyieszköz-analitika és a főkönyv köszönőviszonyban sincs egymással.
• „Nem tudom, a program csinálta": a számok mögött nem áll senki, aki értené is őket.

Az ilyen anyagban utólag rendet tenni sokszor többe kerül, mint amennyit az „olcsó" könyvelésen a cég valaha megspórolt.